-
1 ἀπορία
I of places, difficulty of passing, X.An.5.6.10.II of things, difficulty, straits, in sg. and pl., ἐς ἀπορίην πολλὴν ἀπιγμένος, ἀπειλημένος, Hdt.1.79, 2.141; ἐν ἀπορίῃ or ἐν ἀποίῃσι ἔχεσθαι, Id.9.98, 4.131, cf. Antipho 5.66;ἀπορίῃσιν ἐνείχετο Hdt.1.190
;ἀπορίην ἐρωτηθέντι παρασχεῖν Hp.VM13
, cf. Lys.19.1; ἀπορια τελέθει, c. inf., Pi.N.7.105, cf. Pl. Lg. 788c;εἰς φρέατα καὶ πᾶσαν ἀ. ἐμπίπτων Id.Tht. 174c
: c. gen. rei,ἀ. τοῦ μὴ γινώσκειν Hp.Morb.Sacr.1
; ἀ. τοῦ μὴ ἡσυχάζειν impossibility of keeping quiet, Th.2.49;ἀ. τῆς προσορμίσεως Id.4.10
;ἀ. τοῦ ἀνακαθαίρεσθαι Pl.Lg. 678d
.III of persons, difficulty of dealing with or getting at,τῶν Σκυθέων Hdt.4.83
;τοῦ ἀποκτείναντος Antipho 2.4.2
.2 being at a loss, embarrassment, perplexity, , cf. Th. 7.44,75, etc.;ἀ. ἐν τῷ λόγῷ συμβᾶσα Aeschin.2.41
; distress, discomfort, in illness, Hp.Epid.5.42, Aret.SA2.5: hence metaph., .3 ἀ. τινός lack of a person or thing,σοφῶν ἀνδρῶν Ar.Ra. 806
; τροφῆς, χρημάτων, etc., Th.1.11, 7.48; ἀπώλλυντο.. ἀπορίᾳ τοῦ θεραπεύοντος for want of one to attend to them, Id.2.51;ἀ. λόγων Pl.Ap. 38d
; ἀ. πλοίων shortage of ships, CPHerm.6.10: abs., need, poverty, Th.1.123;ἀ. καὶ πενία And.1.144
; opp. εὐπορία, Arist.Pol. 1279b27: in pl., D. 19.146.IV in Dialectic, question for discussion, difficulty, puzzle,ἀπορίᾳ σχόμενος Pl.Prt. 321c
; ἀ. ἣν ἀπορεῖς ib. 324d;ἡ ἀ. ἰσότης ἐναντίων λογισμῶν Arist. Top. 145b1
, al.;ἔχει ἀπορίαν περί τινος Id.Pol. 1285b28
;αἱ μὲν οὖν ἀ. τοιαῦταί τινες συμβαίνουσιν Id.EN 1146b6
;οὐδεμίαν ποιήσει ἀ. Id.Metaph. 1085a27
; ἀ. λύειν, διαλύειν, Id.MM 1201b1, Metaph. 1062b31;ἀπορίᾳ ἀπορίαν λύειν D.S.1.37
. -
2 σοφός
σοφός (-ός, -ῷ, -όν, -οί, -ῶν, -οῖς, -ούς; -ᾶς, -αί, -αῖς; -ῶν; σοφώτατοι; -ώτατον, -ώτατα.)a wise, skilled of people,ἁμέραι δ' ἐπίλοιποι μάρτυρες σοφώτατοι O. 1.34
σοφὸς ὁ πολλὰ εἰδὼς φυᾷ pr. O. 2.86 ἠὺ δ' ἔχοντες σοφοὶ καὶ πολίταις ἔδοξαν ἔμμεν pr. O. 5.16ἀγαθοὶ δὲ καὶ σοφοὶ κατὰ δαίμον' ἄνδρες ἐγένοντ O. 9.28
εἰ σοφός, εἰ καλός, εἴ τις ἀγλαὸς ἀνήρ O. 14.7
καὶ σοφοὶ καὶ χερσὶ βιαταὶ περίγλωσσοί τ' ἔφυν P. 1.42
σοφὸν Αἰσονίδαν P. 4.217
ἔν τε σοφοῖς πολίταις P. 4.295
πέφανταί θ' ἁρματηλάτας σοφός P. 5.115
πολλοῖς σοφὸς δοκεῖ P. 8.74
“ σοφᾶς Πειθοῦς” P. 9.39αἱ δὲ σοφαὶ Μοισᾶν θύγατρες ἀοιδαὶ N. 4.2
ἐσσὶ γὰρ ὦν σοφός (i. e. συνήσεις πρὸς τί ταῦτα εἴρηται Σ.) I. 2.12 ταμίαι τε σοφοὶ Μοισᾶν ἀγωνίων τ' ἀέθλων (sc. the Aiginetans) I. 9.4 σο]φὸν ἁγητῆρα λ[ (supp. Bartoletti.) ?fr. 346a. 2. pro subs.,τὸ πόρσω δ' ἐστὶ σοφοῖς ἄβατον κἀσόφοις O. 3.44
αἱ δὲ φρενῶν ταραχαὶ παρέπλαγξαν καὶ σοφόν O. 7.31
χὤταν πόλιν οἱ σοφοὶ τηρέωντι P. 2.88
σοφοὶ δέ τοι κάλλιον φέροντι καὶ τὰν θεόσδοτον δύναμιν P. 5.12
“εἰ δὲ χρὴ καὶ πὰρ σοφὸν ἀντιφερίξαι, ἐρέω” P. 9.50 σοφοὶ δὲ μέλλοντα τριταῖον ἄνεμον ἔμαθον (v. Schadewaldt, 300̆{1}) N. 7.17ἀρετὰ ἐν σοφοῖς ἀνδρῶν ἀερθεῖσ' ἐν δικαίοις τε πρὸς ὑγρὸν αἰθέρα N. 8.41
ταῦτα θεοῖσι μὲν πιθεῖν σοφοὺς δυνατόν Pae. 6.52
b specifically, skilled in poetryἐπέων τέκτονες οἷα σοφοὶ ἅρμοσαν P. 3.113
ἐπεὶ κούφα δόσις ἀνδρὶ σοφῷ ἀντὶ μόχθων παντοδαπῶν ἔπος εἰπόντ' ἀγαθὸν ξυνὸν ὀρθῶσαι καλόν I. 1.45
ἀνδ]ρὶ σοφῷ παρέχει μέλος Pae. 18.3
cf. P. 4.138, Δ. 2. 24. pro subs.,ὅθεν ὁ πολύφατος ὕμνος ἀμφιβάλλεται σοφῶν μητίεσσι O. 1.9
βαιὰ δ' ἐν μακροῖσι ποικίλλειν ἀκοὰ σοφοῖς P. 9.78
εὐδαίμων δὲ καὶ ὑμνητὸς οὖτος ἀνὴρ γίνεται σοφοῖς P. 10.22
καὶ νεαρὰν ἔδειξαν σοφῶν στόματ' ἀπείροισιν ἀρετὰν Ἀχιλέος I. 8.47
σοφοὶ δὲ καὶ τὸ μηδὲν ἄγαν ἔπος αἴνησαν περισσῶς fr. 35b.c of thingsτέκεν ἑπτὰ σοφώτατα νοήματ' ἐπὶ προτέρων ἀνδρῶν παραδεξαμένους παῖδας O. 7.72
ἐκ θεοῦ δ' ἀνὴρ σοφαῖς ἀνθεῖ πραπίδεσσιν ὁμοίως O. 11.10
σοφῶν ἐπέων P. 4.138
καὶ τὸ σιγᾶν πολλάκις ἐστὶ σοφώτατον ἀνθρώπῳ νοῆσαι N. 5.18
ἐμὲ δ' ἐξαίρετο[ν] κάρυκα σοφῶν ἐπέων Μοῖσ ἀνέστασ Ἑλλάδι Δ. 2. 24. -
3 ἀρετά
a distinction, talent, excellence, rarely of purely moral qualities.δρέπων μὲν κορυφὰς ἀρετᾶν ἄπο πασᾶν O. 1.13
γνησίαις ἐπ' ἀρεταῖς O. 2.11
ὁ μὰν πλοῦτος ἀρεταῖς δεδαιδαλμένος O. 2.53
ἐν δ' ἀρετὰν ἔβαλεν καὶ χάρματ ἀνθρώποισι προμαθέος αἰδώς O. 7.43
οὐ φθίνει Κροίσου φιλόφρων ἀρετά P. 1.94
ἀρετᾷ κεκραμένον καθαρᾷ (sc. πλοῦτον) P. 5.2 ὕπατος ἀμφὶ τοκεῦσιν ἔμμεν πρὸς ἀρετάν filial devotion P. 6.42ξυναῖσι δ' ἀμφ ἀρεταῖς τέταμαι P. 11.54
ἐλᾷ δὲ καὶ τέσσαρας ἀρετὰς ὁ θνατὸς αἰών N. 3.74
ἐμοὶ δ' ὁποίαν ἀρετὰν ἔδωκε Πότμος ἄναξ, εὖ οἶδ ὅτι χρόνος τελέσει N. 4.41
ἀρχαῖαι δ' ἀρεταὶ ἀμφέροντ ἀλλασσόμεναι γενεαῖς ἀνδρῶν σθένος N. 11.37
Ὅμηρος αὐτοῦ (= Αἴαντος)ὀρθώσαις ἀρετὰν I. 4.38
ἄγει τ' ἀρετὰν οὐκ αἴσχιον φυᾶς I. 7.22
καὶ νεαρὰν ἔδειξαν σοφῶν στόματ' ἀπείροισιν ἀρετὰν Ἀχιλέος I. 8.48
κατερεῖς πόθεν ἔλαβες ναυπρύτανιν δαίμονα καὶ τὰν θεμίξενον ἀρετ[άν Pae. 6.131
παντὶ δ' ἐπὶ φθόνος ἀνδρὶ κεῖται ἀρετᾶς Παρθ. 1.. εὐθεῖα δὴ κέλευθος ἀρετὰν ἑλεῖν fr. 108a. 3. οὐ κό]ρῳ ἀλλ' ἀρετᾷ (supp. Lobel) fr. 169. 15. ἀρχὰ μεγάλας ἀρετᾶς, ὤνασσ' Ἀλάθεια fr. 205. 1. τιθεμένων ἀγώνων πρόφασις ἀρετὰν ἐς αἰπὺν ἔβαλε σκότον fr. 228.b esp. physical excellence, valour, prowessἀγῶνα νέμειν ἀνδρῶν τ' ἀρετᾶς πέρι O. 3.37
προξενίᾳ δ' ἀρετᾷ τ ἦλθον τιμάορος Ἰσθμίαισι Λαμπρομάχου μίτραις O. 9.83
πολλοὶ δὲ διδακταῖς ἀνθρώπων ἀρεταῖς κλέος ὤρουσαν ἀρέσθαι O. 9.100
θάξαις δέ κε φύντ' ἀρετᾷ ποτὶ πελώριον ὁρμάσαι κλέος O. 10.20
ὕμνον τὸν ἐδέξαντ' ἀμφ ἀρετᾷ P. 1.80
ἄλλοις δέ τις ἐτέλεσσεν ἄλλος ἀνὴρ εὐαχέα βασιλεῦσιν ὕμνον ἄποιν' ἀρετᾶς P. 2.14
ἀμφ' ἀρετᾷ κελαδέων P. 2.62
ἁ δ' ἀρετὰ κλειναῖς ἀοιδαῖς χρονία τελέθει P. 3.114
φάρμακον κάλλιστον ἑᾶς ἀρετᾶς εὑρέσθαι P. 4.187
μεγαλᾶν δ' ἀρετᾶν δρόσῳ μαλθακᾷ ῥανθεισᾶν κώμων ὑπὸ χεύμασιν (v. l. μεγάλαν δ' ἀρετὰν ῥανθεῖσαν) P. 5.98ὃς ἂν χερσὶν ἢ ποδῶν ἀρετᾷ κρατήσαις τὰ μέγιστ' ἀέθλων ἕλῃ P. 10.23
ἐπεί οἱ τρεῖς ἀεθλοφόροι πρὸς ἄκρον ἀρετᾶς ἦλθον N. 6.23
ἀρετᾷ κριθεὶς εὔδοξος ἀείδεται Σωγένης N. 7.7
εὔχομαι ταύταν ἀρετὰν κελαδῆσαι σὺν Χαρίτεσσιν N. 9.54
λάμπει δὲ σαφὴς ἀρετὰ ἔν τε γυμνοῖσι σταδίοις σφίσιν I. 1.22
εἰ δ' ἀρετᾷ κατάκειται πᾶσαν ὀργάν (ἀρετά, ἀρεταί Σ̆{γρ}.) I. 1.41μήτ' ἀρετάν ποτε σιγάτω πατρῴαν I. 2.44
τὶν δ' ἐν Ἰσθμῷ διπλόα θάλλοισ ἀρετά, Φυλακίδα, κεῖται, Νεμέᾳ δὲ καὶ ἀμφοῖν Πυθέᾳ τε, παγκρατίου I. 5.17
οἷοι δ' ἀρετὰν δελφῖνες ἐν πόντῳ sc. the Aiginetans with their ships I. 9.6c reputation, renown for prowess, gloryἄνδρα τε πὺξ ἀρετὰν εὑρόντα O. 7.89
μαιομένων μεγάλαν ἀρετὰν θυμῷ λαβεῖν O. 8.6
πύκταν τέ νιν καὶ παγκρατίῳ (v. l. — ίου)φθέγξαι ἑλεῖν Ἐπιδαύρῳ διπλόαν νικῶντ' ἀρετάν N. 5.53
αὔξεται δ' ἀρετά (sic codd., v. αὔξεται) N. 8.40ἀνδρῶν δ' ἀρετὰν σύμφυτον οὐ κατελέγχει I. 3.13
καὶ μηκέτι μακροτέραν σπεύδειν ἀρετάν I. 4.13
d pl., deeds of prowess, achievements, exploitsἀρεταῖσι μεμαότας υἱούς O. 1.89
στέφανόν τ' ἀρετᾶν O. 3.18
πρὸς ἐσχατιὰν Θήρων ἀρεταῖσιν ἱκάνων O. 3.43
τόνδε κῶμον χρονιώτατον φάος εὐρυσθενέων ἀρετᾶν O. 4.10
ὑψηλᾶν ἀρετᾶν καὶ στεφάνων ἄωτον δέκευ O. 5.1
ἀμφ' ἀρεταῖσι πόνος δαπάνα τε μάρναται O. 5.15
ἀκίνδυνοι δ' ἀρεταὶ οὔτε παῤ ἀνδράσιν οὔτ ἐν ναυσὶ κοίλαις τίμιαι O. 6.9
τιμῶντες δ' ἀρετὰς ἐς φανερὰν ὁδὸν ἔρχονται O. 6.72
θάλλει δ' ἀρεταῖσιν O. 9.16
τέλλεται καὶ πιστὸν ὅρκιον μεγάλαις ἀρεταῖς O. 11.6
ἄκραις ἀρεταῖς ὑπερελθόντων O. 13.15
ἐν ἡρωίαις ἀρεταῖσιν οὐ ψεύσομ' ἀμφὶ Κορίνθῳ O. 13.51
ἐκ θεῶν γὰρ μαχαναὶ πᾶσαι βροτέαις ἀρεταῖς P. 1.41
v. P. 5.98 supra b.ἁ δικαιόπολις ἀρεταῖς κλειναῖσιν Αἰακιδᾶν θιγοῖσα νᾶσος P. 8.22
ἀρεταὶ δ' αἰεὶ μεγάλαι πολύμυθοι P. 9.76
κείνου σὺν ἀνδρὸς δαιμονίαις ἀρεταῖς N. 1.9
ἐν κορυφαῖς ἀρετᾶν μεγάλαις N. 1.34
ἀεθλονικία δὲ μάλιστ' ἀοιδὰν φιλεῖ, στεφάνων ἀρετᾶν τε δεξιωτάταν ὀπαδόν N. 3.8
παλαιαῖσι δ' ἐν ἀρεταῖς γέγαθε Πηλεὺς ἄναξ N. 3.32
μυριᾶν δ' ἀρετᾶν ἀτελεῖ νόῳ γεύεται N. 3.42
ἐπεί σφιν Αἰακίδαι ἔπορον ἔξοχον αἶσαν ἀρετὰς ἀποδεικνύμενοι μεγάλας N. 6.47
θρασύ μοι τόδ' εἰπεῖν φαενναῖς ἀρεταῖς ὁδὸν κυρίαν λόγων οἴκοθεν N. 7.51
φλέγεται δ (sc. Ἄργος)ἀρεταῖς μυρίαις ἔργων θρασέων ἕνεκεν N. 10.2
Ζεῦ, μεγάλαι δ' ἀρεταὶ θνατοῖς ἕπονται ἐκ σέθεν I. 3.4
ὦ Μέλισσ, εὐμαχανίαν γὰρ ἔφαναςἸσθμίοις, ὑμετέρας ἀρετὰς ὕμνῳ διώκειν I. 4.3
τετείχισται δὲ πάλαι πύργος ὑψηλαῖς ἀρεταῖς ἀναβαίνειν I. 5.45
εἰ γάρ τις ἀνθρώπων πράσσει θεοδμάτους ἀρετὰς I. 6.11
ἐμοὶ δὲ μακρὸν πάσας ἀναγήσασθ' ἀρετάς I. 6.56
διαγινώσκομαι μὲν ἀρεταῖς ἀέθλων Ἑλλανίσιν (hypallage: exploits in the games of Greece.)Πα.. 22. ]ειν ἀπείρονας ἀρετὰς[ Αἰακ]ιδᾶν Pae. 6.176
e fragg. ]ἀρετα[ Pae. 8.89
]ἀρετάν τε νέμεις[ ?fr. 333d. 25. -
4 βάλλω
βάλλω (βάλλω, -ομεν; βάλλετ(ε); βάλλων: aor. (ἔ) βᾰλε(ν), (ἔ)βαλον; βάλω, -ῃ; βαλέτω; βαλών; βαλεῖν: med. βαλλόμενος: impf. βάλλετο: aor. βάλετ(ο), ἐβάλοντο; βαλέσθαι: pass. βάλλεται: pf. βέβληνται)a throw, cast, act & med. λίθον μενοινῶν κεφαλᾶς βαλεῖν cast away O. 1.58ᾧτινι ἀμφὶ κόμαισι βάλῃ κόσμον ἐλαίας O. 3.13
ἔλπομαι μὴ χαλκοπάρᾳον ἄκονθ' ὡσείτ ἀγῶνος βαλεῖν ἔξω P. 1.44
ὠκυπόρων ἀπὸ ναῶν ὅ σφιν ἐν πόντῳ βάλεθ' ἁλικίαν (sc. Ἱέρων) P. 1.74 εἰ γὰρ οἴκοι νιν (= βώλακα) βάλε πὰρ χθόνιον Ἄιδα στόμα” P. 4.43 ἤ μέ τις ἄνεμος ἔξω πλόου ἔβαλεν ὡς ὅτ' ἄκατον ἐνναλίαν; P. 11.40 τότε βάλλεται, τότ' ἐπ ἀμβρόταν χθόν ἐραταὶ ἴων φόβαι fr. 75. 16. ὄφρα Ἀγαθωνίδᾳ βάλω κότταβον fr. 128. 3. φῶ[τ]α φά[τναις] ἐν λιθίναις βαλ[ (sc. Ἡρακλέης) fr. 169. 21. met.,ἐν καρδίαις ἀνδρῶν ἔβαλον ὧραι πολυάνθεμοι ἀρχαῖα σοφίσμαθ O. 13.16
εὐναὶ δὲ παράτροποι ἐς κακότατ' ἀθρόαν ἔβαλον P. 2.36
δαίμων δὲ παρίσχει, ἄλλοτ' ἄλλον ὕπερθε βάλλων P. 8.77
καί σφιν ἐπὶ γλυκεραῖς εὐναῖς ἐρατὰν βάλεν αἰδῶ P. 9.12
ἀλλὰ βροτῶν τὸν μὲν κενεόφρονες αὖχαι ἐξ ἀγαθῶν ἔβαλον ( ἔλαβον v. l.) N. 11.30 πρόφασις ἀρετὰν ἐς αἰπὺν ἔβαλε σκότον fr. 228.b strike (with), c. acc. (& dat.), shoot at τοξόταν βάλλων γυναικεῖον στρατὸν sc. Bellerophon O. 13.89 met., ἄγε θυμέ· τίνα βάλλομεν ἐκ μαλθακᾶς αὖτε φρενὸς εὐκλέας ὀιστοὺς ἱέντες; O. 2.89μὴ βαλέτω με λίθῳ τραχεῖ φθόνος O. 8.55
ἀλλ' ἔσται χρονὸς οὗτος, ὃ καί τιν ἀελπτίᾳ βαλὼν ἔμπαλιν γνώμας τὸ μὲν δώσει, τὸ δ οὔπω P. 12.31
πολλῶν ἐπέβαν καιρὸν οὐ ψεύδει βαλών (“Gleichzeitig ist πολλῶν καιρὸν auch Objekt zu βαλών”. Radt, Mnemosyne, 1966, 153) N. 1.18 & therefore, crown,χαίρων δὲ καὶ αὐτὸς Ἀλκμᾶνα στεφάνοισι βάλλω P. 8.57
Ζεῦ, τεὸν γὰρ αἷμα, σέο δ' ἀγών, τὸν ὕμνος ἔβαλεν ὀπὶ νέων ἐπιχώριον χάρμα κελαδέων N. 3.65
c cast away, lose cf. O. 1.58 οἱ δύο μὲν (sc. δράκοντες)κάπετον, αὖθι δ' ἀτυζόμενοι ψυχὰς βάλον O. 8.39
d med.,I cast (anchor), met.ἐσχατιαῖς ἤδη πρὸς ὄλβου βάλλετ' ἄγκυραν I. 6.13
II lay down (a foundation) καὶ μυχοὺς διζάσατο βαλλόμενος κρηπῖδας ἀλσέων sc. Ἀπόλλων fr. 51a. met.,βάλλετο κρηπῖδα σοφῶν ἐπέων P. 4.138
κάλλιστον αἱ μεγαλοπόλιες Ἀθᾶναι προοίμιον Ἄλκμανιδᾶν εὐρυσθενεῖ γενεᾷ κρηπῖδ' ἀοιδᾶν ἵπποισι βαλέσθαι P. 7.3
ὅθι παῖδες Ἀθαναίων ἐβάλοντο φαεννὰν κρηπῖδ' ἐλευθερίας fr. 77. 1. pass., ἀρχαὶ δὲ (sc. τοῦ ὕμνου) βέβληνται θεῶν κείνου σὺν ἀνδρὸς δαιμονίαις ἀρεταῖς (cf. Hesych: βαθμίδες· ἀρχαὶ λόγων v. θεός b.) N. 1.8e in tmesis. ἐν δ' ἀρετὰν ἔβαλεν v.ἐμβάλλω O. 7.44
τρίτον ἔπι στέφανον βαλών v.ἐπιβάλλω P. 11.14
]πρὸς ὄμμα βαλὼν χερὶ[ Pae. 15.6
f frag. ]ν τοῦτο βαλλεμ[ Πα. 17a. 7. -
5 ἐξαίρετος
ἐξαίρετος, -ονa chosen, choiceἐξαίρετον Χαρίτων νέμομαι κᾶπον O. 9.26
ἀγῶνα δ' ἐξαίρετον ἀεῖσαι Διός O. 10.24
ἐξαίρετον γόνον ἰδὼν κάλλιστον ἀνδρῶν P. 4.122
ἔτι καὶ Πυθῶθεν Ὀλυμπιάδων τ' ἐξαιρέτοις Ἀλφεοῦ ἔρνεσι φράξαι χεῖρα I. 1.65
Τήνερον εὐρυβίαν θεμίτ[ων ] ἐξαίρετον προφάταν Pae. 9.42
ἐμὲ δ' ἐξαίρετο[ν] κάρυκα σοφῶν ἐπέων Μοῖσ ἀνέστασ Ἑλλάδι Δ. 2. 23.b exceptionalἀνὴρ ἐξαίρετον ἕλε μόχθον P. 2.30
ἡσυχίαν καμάτων μεγάλων ποινὰν λαχόντ' ἐξαίρετον ὀλβίοις ἐν δώμασι N. 1.70
-
6 συνουσία
A being with or together, esp. for purposes of feasting or conversing, social intercourse, society, Hdt.6.128, A.Eu. 285, S.OC 647, etc.;κομψὸς ἐν συνουσίᾳ Ar.Nu. 649
; σ. τινός intercourse with one, ; γυναικῶν ς. (with a play on signf. 4) Ar. Ec. 110 = Trag.Adesp.51; ἡ τοῦ θείου ς. communion with.., Pl.Phd. 83e; τῆς νόσου ξυνουσίᾳ by long intercourse with it, S.Ph. 520; προϊούσης τῆς ς. as the conversation goes on, Pl.Tht. 150d; σ. ποιεῖσθαι hold conversation together, Id.Sph. 217e, Smp. 176e, al.;τὴν σ. διαλῦσαι Id.La. 201c
: pl., Isoc.4.45, Pl.Phd. 111b, al.; ξυνουσίαι θηρῶν, = οἱ ξυνόντες θῆρες, S.Ph. 936.2 οὐ λόγοις.., ἀλλὰ τῇ ξυνουσίᾳ but by habitual association, constant resort, Id.OC 63.3 intercourse with a teacher, attendance at his teaching, μισθὸς τῆς ς. X.Mem.1.2.60, cf. 6.11; ἡ πρὸς Σωκράτην σ. αὐτοῖν their intercourse with him, ib.1.2.13;ἡ περὶ γράμματα σ. τῶν μανθανόντων Pl.Plt. 285c
; ἡ σὴ ς. intercourse with you, Id.Prt. 318a.4 sexual intercourse, Democr.32, Pl.Lg. 838a, X.Cyr.6.1.31 (v.l.), Epicur.Fr.62, etc.; ἡ ἀνδρὸς καὶ γυναικὸς ς. Pl.Smp. 206c (interpol.);ἀνδρῶν X.Oec.9.11
; ἡ πρὸς τοὺς ἄρρενας ς. Arist.Pol. 1269b27; ἡ τῶν ἀφροδισίων ς. Pl.Smp. 192c;ἡ τῆς παιδογονίας Id.Lg. 838e
; of animals, copulation, Arist.HA 630b35, al.; cf. σύνειμι ( εἰμί sum) 11.2.II in concrete sense, a society, company, party, Hdt.2.78 (pl.), Pl.Smp. 173a, Lg. 672a; ἡ ἐν οἴνῳ σ., = συμπόσιον, Id.Lg. 652a; αἱ ἐν τοῖς πότοις ς. Isoc.1.32; πότοι καὶ ς. Id.15.286; αἱ σοφαὶ ξυνουσίαι literary parties, conversazioni, Ar.Th.21;εἰς τὰς σ... παραλαμβάνουσι τὴν μουσικήν Arist.Pol. 1339b22
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνουσία
-
7 τίς
B Interrog. Pron. τίς, Elean and [dialect] Lacon. τίρ (q.v.), τί:—gen. [dialect] Ep. and [dialect] Ion.τέο Il.2.225
, Herod.8.1, etc., orτεῦ Od.15.509
, Hdt.5.106, etc.; Trag. and [dialect] Att. , Ar.Nu. 1223, etc.; [dialect] Ion., Trag., and [dialect] Att.τίνος Simon.154
, Hdt.6.80, A.Pr. 563 (anap.), S.Aj. 892, Ar Ach. 588, etc.; dat. [dialect] Ion.τέῳ Hdt.1.11
, al. (as fem., 4.155); no dat. in Hom. or Hes.; Trag. and [dialect] Att.τῷ S.Ant. 401
, D.19.60, etc.; [dialect] Aeol.τίῳ Sapph.104
; τίνι first in Pi.N.7.57, A.Pers. 715 (troch.), S.OT10, Ar. Ach. 919, Hdt.3.38, Th.1.80, D.20.115, etc.; acc.τίνα Il.5.703
, etc.; neut.τί 1.362
, etc.: dual τίνε (elided) Ar.Av. 107: pl.. nom.τίνες Od. 1.172
, etc.; neut. , Aeschin.2.81, Hipparch.1.1.4, Gem.17.12, Ep.Hebr.5.12; gen. [dialect] Ep.τέων Il.24.387
, Od.20.192, and as monosyll. 6.119, 13.200; Trag. and [dialect] Att. , OC 2, Ar.Nu. 1089, etc.; dat. τίσι first in S.OT 1126, Ar.Ra. 1455, Pl.R. 332d, etc. (no dat. in Hom. or Hes.); also (anap.); [dialect] Ion.τέοισι Hdt.1.37
, cf. 2.82 (v.l. ὁτέοισι); [dialect] Aeol.τίοισι Sapph.168
; acc. , Ar.Av. 370 (troch.); neut.τίνα Arr.Epict.1.30.3
; [dialect] Boeot. τά Pi.O.1.82 (Adv.); Megar.σά Ar.Ach. 757
, 784 (Adv.): of the pl. Hom. uses only nom. τίνες with gen. τέων; ποῖος (what? which?) is sts. preferred (esp. in neut. pl.) to the Adj. τίς, e.g. τὰ ποῖα ταῦτα χρήματα; Ar.Nu. 1270, cf. 1337, Th. 621, Pl.Cra. 391e, 395d, 406d; v. ποῖος 1.3 and IV:I in direct questions, who? which? neut. what? which? ὦ ξεῖνοι, τίνες ἐστέ; Od.9.252; τί νύ μοι μήκιστα γένηται; 5.299; τίς δαίμων τόδε πῆμα προσήγαγε; 17.446; τίς ἀχώ, τίς ὀδμὰ προσέπτα μ' ἀφεγγής; A.Pr. 115 (lyr.), cf. 561 (anap.), etc.; properly at the beginning of the sentence; but this position may be varied,a for grammatical reasons, as between the Art. and part. or noun, τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσιν; X.Mem.2.2.1, cf. Pl.Smp. 206b; τῆς περὶ τί πειθοῦς ἡ ῥητορική ἐστιν τέχνη; Id.Grg. 454a; ὁ σοφιστὴς τῶν τί σοφῶν ἐστιν; Id.Prt. 312d.b for emphasis, ἃ δ' ἐννέπεις, κλύουσα τοῦ λέγεις; S.OC 412, cf. El. 1191; πόλις τε ἀφισταμένη τίς πω.. τούτῳ ἐπεχείρησε; Th.3.45; esp. when the Verb begins the sentence, δράσεις δὲ δὴ τί; E.HF 1246; ἦλθες δὲ κατὰ τί; Ar.Nu. 239; διαφέρει δὲ τί; D.18.205.--The person freq. follows in gen. pl., as τίς θεῶν; Il.18.182, etc.; and of things or conditions, τί is freq. with the genit. sg., of all genders, πρὸς τί χρείας; S.OT 1174; ἐλπίδων ἐς τί; Id.OC 1749 codd. (lyr.); , etc.2 sts. as the predicate, τίς ὀνομάζεται; what is he named? E.Ph. 123; so also may be expld. the union of τίς with a demonstr. or possess. Pron., or with a Noun preceded by the Art., τί τοῦτ' ἔλεξας; S.Ph. 1173 (lyr.); τί ἐστι τουτί; τίς ὁ τρόπος τοῦ τάγματος; Id.Ichn.114; also with Pron. in pl., τί ταῦτα; E.Ph. 382, Andr. 548, etc.; τί γὰρ τάδ' ἐστίν; Ar.Nu. 200; τί ποτ' ἐστίν, ἂ διανοούμεθα; Pl.Tht. 154e; τί ποτ' ἐστὶ ταῦτα; ib. 155c;σκεπτέον τί τὰ συμβαίνοντα Id.Grg. 508b
; so τί is used as predicate of a masc. or fem. subject, τί νιν προσείπω; A.Ch. 983(997); τί σοι φαίνεται ὁ νεανίσκος; Pl.Chrm. 154d:—also τίς δ' ὅδε Ναυσικάᾳ ἕπεται; who is this that follows N.? Od.6.276; τίς δ' οὗτος ἔρχεαι; Il.10.82, cf. Alc.84.1, S.El. 328, 388, Ant.7, 218, E.Hec. 501, Pl.Cri. 43c; and in the reverse order, τήνδε τίνα λεύσσω.. ; who is this I see? E.IA 821; τίνι οὖν τοιούτῳ φίλους ἂν θηρῴην; with what means of such kind.. ? X.Mem.3.11.9; τί τοσοῦτον νομίζοντες ἠδικῆσθαι; Id.Smp.4.53; τί με τὸ δεινὸν ἐργάσῃ; what is the dreadful thing which.. ? E.Ba. 492, cf. S.OC 598, 1488, etc.; τίν' ὄψιν σὴν προσδέρκομαι; what face is this I see of thine? E.Hel. 557; παρὰ τίνας τοὺς ὑμᾶς; who are 'you' to whom [I am to come]? Pl.Ly. 203b:—the Art. is exceptionally added to τίς, when it leads up to a word which requires the Art., ληφθήσει.. Πανήμου εἰκάδι· καὶ Λῴου τῇ--τίνι; τῇ δεκάτῃ on the twentieth of the month Panemus and of Loüs on the -- what day? the tenth, Call.Epigr.46:—in Com.also τὸ τί; what is that? Ar.Nu. 775, Pax 696, Av. 1039, Pl. 902, etc.; τοῦ τίνος χάριν; UPZ6.29 (ii B.C.); and with pl. Art., τὰ τί; Ar. Pax 693.3 with prop. names treated as appellatives (v. τις indef. 11.6b), τίς ἆρα Κύπρις ἢ τίς Ἵμερος; S.Fr. 874; τίς σε Θηρικλῆς ποτε ἔτευξε; Eub.43; τίς.. Χίμαιρα πύρπνοος; Anaxil.22.3.5 a question with τίς often amounts to a strong negation, τῶν δ' ἄλλων τίς κεν οὐνόματ' εἴποι; Il.17.260; τίς ἂν ἐξεύροι ποτ' ἄμεινον; Ar.Pl. 498; τίνες ἂν δικαιότερον.. μισοῖντο; Th.3.64, etc.6 sts. two questions are asked in one clause by different cases of τίς; ἡ τίσιν τί ἀποδιδοῦσα τέχνη δικαιοσύνη ἂν καλοῖτο; Pl.R. 332d;τί λαβόντα τί δεῖ ποιεῖν D.4.36
:—a like doubling of the question lies in the union of τίς with other interrog. words, τίς πόθεν εἰς ( εἶς codd.) ἀνδρῶν; Od.1.170, cf. S.Tr. 421.7 τίς with Particles:— τίς γάρ; why who? who possibly? τίς γάρ σε θεῶν.. ἧκεν; Il.18.182; v. infr. 8 f.b τίς δέ; ὦ κοῦραι, τίς δ' ὔμμιν.. πωλεῖται; h.Ap. 169.d τίς ποτε; who in the world? who ever? τίς ποτ' ὢν γενεὰν καὶ ποίαν τινὰ φύσιν ἔχων; X.Cyr.1.1.6, cf. S.El. 975; τίς δήποτε; Id.Fr. 106 (but τίς ἄν ποτε is prob. cj.).8 the usages of the neut. τί; are very various:a τί; alone, as a simple question, what? τί γάρ; A.Th. 336 (lyr.):—on ὅτι τί; ὅτι τί δή; ὅτι δὴ τί; v. ὅτι B. 1b; on ὡς τί; v. ὡς F.1.b τί τοῦτο; τί ταῦτα; v. supr. 2.c τί μοι; τί σοι; what is it to me? to thee? S.Ph.753, etc.; c. gen., τί μοι ἔριδος καὶ ἀρωγῆς; what have I to do with.. ? Il.21.360; τί δέ σοι ταῦτα; Ar.Lys.514, cf. Ec.521 (where the answerer repeats the question in indirect form, ὅ τί μοι τοῦτ' ἔστιν;) ; ἀλλὰ δὴ τί τοῦτ' ἐμοί; Diph.32.18; τί ἐμοὶ καὶ σοί; what have I to do with thee? LXX Jd.11.12, Arr.Epict.2.19.19, Ev.Jo.2.4; τί σοὶ καὶ εἰρήνῃ; LXX 4 Ki.9.18, cf. Ho.14.9; τί πρὸσσέ; M.Ant.8.44, cf.Ev.Matt.27.4; σοὶ δὲ καὶ τούτοισι τοῖσι πρήγμασι τί ἐστι; what have you to do with these matters? Hdt.5.33; τί τῷ νόμῳ καὶ τῇ βασάνῳ; D.29.36:—folld. by a clause, τί δὲ τίν, εἰ κωτίλαι εἰμές; Theoc.15.89; or with inf., τί γάρ μοι τοὺς ἔξω κρίνειν; 1 Ep.Cor.5.12:—v. εἰμί c.111.2.e τί; also often stands abs. as Adv. how? why? wherefore? Il.1.362, etc.; so too in [dialect] Att., Pl.Cri. 43c, etc.; δόμων γὰρ ζῶσι τῶνδε δεσπόται. Answ. τί ζῶσιν; how do you mean forsooth!E.
Alc. 806; Κιθαιρὼν--Answ. τί Κιθαιρών; what aboutK.? Id.Ba. 1177 codd., cf. 1182 (both lyr.); cf. τίη.f τί with Particles: - τί γάρ; why not? how else? and so it came to mean of course, no doubt, A.Ag. 1239, Ch. 880, Eu. 678, etc.; used in affirmative answers, Pl.Phdr. 258d, Tht. 209b, al.; to introduce an argument, Arist.Pol. 1281a14; v. γάρ 1.4:— τί δαί; v. δαί:— τί δέ; serving to pass on quickly to a fresh point, Pl.Hp.Ma. 288c, al.; τί δέ, εἰ.. ; but what, if.. ? E.Hel. 1043; τί δ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Th. 773; τί δ' ἢν.. ; Id.Nu. 1444; τί δέ, εἰ μὴ.. ; what else but.. ? X.Oec.9.1, cf. S.OT 941, Ph. 421; so τί δὲ δή; τί δή; τί δή ποτε; why ever? why in the world? what do you mean? Pl.R. 470e, Grg. 469a, Sph. 241d, S.El. 1184:—so also τί δῆτα; how, pray? τί δῆτ' ἄν, εἰ.. ; Ar.Nu. 154:— ( τί μή; f.l. in S.Aj. 668):— τί μήν; i.e. yes certainly, much like τί γάρ; Pl.Tht. 162e, etc., prob. in S.Aj. 668:— τί μὴν οὔ; in reply to a question, Id.El. 1280 (lyr.):— τί νυ; why now? Il.1.414, etc.:— τί δ' οὔ; parenthetic, why not? as an affirmative answer, S.Ant. 460; τί οὐ καλοῦμεν; i.e. let us call, Ar.Lys. 1103; τί οὐ βαδίζομεν; etc., Pl.Prt. 310e, etc.:— τί οὖν; how so? making an objection, A.Th. 208; but τί οὖν ἔτ' ἂν σαίνοιμεν.. μόρον; ib. 704; τί οὖν οὐκ ἐρωτᾷς; Pl.Ly. 211d:— τί ποτε; v. τίπτε;g with Conjunctions following:—τί ὅτι.. ; why is it that.. ? Stratt.62 (f.l.), LXX Ge. 3.1, Ev.Luc.2.49, etc.:—with Conjunctions preceding, ἵνα τί; v. ἵνα B. 11.3 c.h with Preps.:— διὰ τί; wherefore? Ar.Pl. 1111, etc.:— ἐκ τίνος; from what cause? X.An.5.8.4:— ἐς τί; to what point? how long? Il.5.465; but also, to what end? S.Tr. 403, cf. OC 524 (lyr.):— κατὰ τί; for what purpose? Ar.Nu. 239:— πρὸς τί; wherefore? S.OT 766, 1027, etc.II τίς is sts. used for ὅστις in indirect questions,εἰρώτα δὴ ἔπειτα τίς εἴη καὶ πόθεν ἔλθοι Od.15.423
, cf. 17.368; ; οὐδ' ἔχω τίς ἂν γενοίμαν ib. 905 (lyr.);οὐκ ἔχω τί φῶ Id.Ch.91
, cf. S.OC48, etc.;ἐπισκεψώμεθα τίνες πέπανται σφενδόνας X.An.3.3.18
; εἰπὲ τίνα γνώμην ἔχεις ib.2.2.10; freq. in later Gr., where ὅστις is very rare,εἰς τὸ λογιστήριον γράφων.. τί ὀφείλεται PHib.1.29.42
(iii B.C.), cf. PCair.Zen. 21.40, al. (iii B.C.); οὐθεὶς ἐσήμηνεν παρὰ τί ἂν τοῖς προστεταγμένοις.. οὐ κατηκολούθησαν nobody indicated why they should not have obeyed orders, PTeb.72.160, cf. 61 (b). 227 (ii B.C.); ὅστις and τίς are sts. combined, , cf. A.Pr. 489 sq., 617, 623:—later with inf., τί πράττειν οὐκ ἔχω I do not know what to do, Aesop.67, cf. Ps.-Luc.Philopatr.29.b sts. not in indirect questions, whoever, whatever,αἰτοῦ τί χρῄζεις ἕν E.Fr.773.2
; ταῦτα οὐκ ἀπέστελλον πάντα, ἀλλ' ἐκλεγόμενοι τίνων αἱ τιμαὶ ἐπετέταντο whatever things had risen in price, D.56.24; τίνα δ' ἁ Κύπρις οὐκ ἐφίλησεν whomsoever K. has not loved, AP5.169 (Noss.); τίνι ἡ τύχη δίδωσι, λαβέτω Antiochusap.Ptol.Euerg.3 J.;λαμβανέτω τί θέλει AP12.219
(Strat.);τὰν ὀνάλαν κίς κε γινύειτει IG 9(2).517.22
(Larissa, iii B.C.); καὶ τί ἂν εἶ ( = ᾖ) λοιπόν ib.5(1).1390.50 (Andania, i B.C., nisi leg. καἴ τι ἂν, v. supr.A. 111.2e);τίς ἂν δὲ χεῖρα προσαγάγῃ Epigr.Gr.376a
([place name] Aezani);τίς σοφός, αὐτῷ προσκολλήθητι LXXSi.6.34
;οὐ τί ἐγὼ θίλω, ἀλλὰ τί σύ Ev.Marc.14.36
; τίς σοφίῃ πάντων πρῶτος, τούτου τρίποδ' αὐδῶ Orac. ap. D.S.9.3 et ap.D.L. 1.28 codd. (ὃς Cobet from Sch.Ar.Pl.9);χαῖρε καὶ σύ, τίς ποτ' εἶ IG9
(2).953 ([place name] Larissa), cf. CIG 1982 ([place name] Thessalonica); in other places, as S.El. 1176, Tr. 339, OT 1144, E. Ion 324, this constr. cannot be admitted.c τίς = ὅστις after a neg., μή τίς ἐστιν ἐν ὑμῖν ἀνὴρ ἢ γυνὴ.., τίνος ἡ διάνοια ἐξέκλινεν κτλ.; LXX De.29.18.d = ὅς orὅσπερ, τέων.. Ζεὺς ἐπὶ σαλπίγγων ἱρὰ βοῇ δέχεται Κᾶρες ὁμοῦ Λελέγεσσι Call.Aet.3.1.60
, cf. Del. 185, Epigr.30.2, Nic.Al.2;Δωροθέαν, τίς τὸν ἐμὸν ἄνδρα εἶχε Tab.Defix.Aud.10.4
(Cnidus, ii/i B.C.), cf. 5.2,8; , cf. 56 (Senatus consultum, Delph., ii B.C.);τίνα με ὑπονοεῖτε εἶναι, οὐκ εἰμὶ ἐγώ Act.Ap. 13.25
; τίς ἔζησεν ἔτη β who lived.., IG14.1560 ([place name] Rome), cf. 1391 (ibid.);εὗρον γεωργόν, τίς αὐτὰ ἑλκύσῃ BGU822.5
(ii/iii A.D.).2 τίς; τί; in direct or indirect questions may be construed with a part., σὺ δὲ τίς ὢν ταῦτα λέγεις; being who, i.e. who are you that.. ? Pl.Grg. 452a;ἐπειρέσθαι.. τίνες ἐόντες ἄνθρωποι.. ταῦτα προαγορεύουσι Hdt.1.153
; καταμεμάθηκας.. τοὺς τί ποιοῦντας τὸ ὄνομα τοῦτο ἀποκαλοῦσι; X.Mem.2.2.1; or in a subordinate clause, ἀλλ' ὅταν τί ποιήσωσι, νομιεῖς αὐτοὺς σοῦ φροντίζειν; ib.1.4.14; νῦν δ' ἐπειδὴ τίνος τέχνης ἐπιστήμων ἐστί, τίνα ἂν καλοῦντες αὐτὸν ὀρθῶς καλοῖμεν; Pl. Grg. 448c.IV τί as exclamatory Adv., how.. ! , cf. 4.10; τί θέλω how I wish! Ev.Luc.12.49; τί στενή v.l. in Ev.Matt.7.14.C Prosody: τις and τίς keep [pron. full] ῐ in all cases (digamma operates in Il.6.462, etc.).II τί was never elided; but hiatus is allowed after τί in [dialect] Ep. τί ἢ (v. τίη), also in Com., as τί οὐ; Ar.Av. 149; τί οὖν; Id.Pl.94; τί ἔστι; Id.Nu.82, Av. 1036; τί, ὦ πάτερ; Id.Nu. 80:—a licence which is rarer in Trag., τί ἔστιν; S.Ph. 733; τί οὖν; A.Th. 208, 704, Eu. 902, S.Aj. 873 (lyr.), Ph. 100, etc.; τί εἶπας; Id.Tr. 1203, Ph. 917. -
8 τύχη
τύχη [pron. full] [ῠ], ἡ, [dialect] Boeot. [full] τιούχα IG7.2809.1 (Hyettus, iii B. C.), [full] τούχα ib.3083 (Lebad., iii B. C.): (Aτεύχω, τυγχάνω A. 1.2
):—the act of a god,τύχᾳ δαίμονος Pi.O.8.67
; ;τύχᾳ θεῶν Pi.P.8.53
; σὺν θεοῦ τύχᾳ, σὺν Χαρίτων τύχᾳ, Id.N.6.24, 4.7;θείῃ τύχῃ Hdt.1.126
, 3.139, 4.8, 5.92.γ; ἐὰν θεία τις συμβῇ τ. Pl.R. 592a
;θείᾳ τινὶ τύχῃ Id.Ep. 327e
;ἐκ θείας τύχης S.Ph. 1326
;δαιμονίως ἔκ τινος τ. Pl.Ti. 25e
;πῶς οὖν μάχωμα θνητὸς ὢν θείᾳ τύχῃ; S.Fr. 196
; ἆρα θείᾳ κἀπόνῳ τάλας τύχῃ [ὄλωλε]; Id.OC 1585;ἐμὲ.. δαιμονία τις τύχη κατέχει Pl.Hp.Ma. 304c
: (lyr.);ἐξεπλήσσου τῇ τ. τῇ τῶν θεῶν Id.IA 351
(troch.);δαίμονος τύχα βαρεῖα Id.Rh. 728
(lyr.);τὰς.. δαιμόνων τ. ὅστις φέρει κάλλιστα Id.Fr.37
.b the act of a human being, πέμψον τιν' ὅστις σημανεῖ—ποίας τύχας; will order—what action? Id.IT 1209 (troch.).2 esp. ἀναγκαία τύχη, as a paraphrase for Ἀνάγκη, Necessity, Fate,τέθνηκ' Ὀρέστης ἐξ ἀναγκαίας τύχης S.El. 48
;τῆς ἀ. τ. οὐκ ἔστιν οὐδὲν μεῖζον ἀνθρώποις κακόν Id.Aj. 485
; πρόστητ' ἀ. τ. ib. 803;εἴ τις ἀ. τ. γίγνοιτο Pl.Lg. 806a
: also pl.,ἀλλ' ἥκομεν γὰρ εἰς ἀναγκαίας τύχας θυγατρὸς αἱματηρὸν ἐκπρᾶξαι φόνον E. IA 511
.II regarded as an agent or cause beyond human control:1 fortune, providence, fate,πάντα τύχη καὶ μοῖρα, Περίκλεες, ἀνδρὶ δίδωσι Archil.16
;ἡμῖν ἐκ πάντων τοῦτ' ἀπένειμε τύχη Simon.100
;πύργοις δ' ἀπειλεῖ δείν', ἃ μὴ κραίνοι τύχη A.Th. 426
;ἐπ' εὐμενεῖ τύχᾳ Pi.O.14.15
;μετὰ τύχης ευ'μενοῦς Pl.Lg. 813a
; ;ὁρμώμενον βροτοῖσιν εὐπόμπῳ τύχῃ Id.Eu.93
: personified,Σώτειρα Τύχα Pi.O.12.2
;Τ. Σωτήρ A. Ag. 664
, cf. S.OT80; ἐμαυτὸν παῖδα τῆς Τ. νέμων τῆς εὖ διδούσης ib. 1080; <Τύχα>.. Προμαθείας θυγάτηρ Alcm.62
, cf. Pi.Fr.41, D.Chr. 63.7;πάντων τύραννος ἡ Τύχη 'στὶ τῶν θεῶν Trag.Adesp.506
, cf. 505;Τύχα, μερόπων ἀρχά τε καὶ τέρμα.. προφερεστάτα θεῶν Lyr.Adesp.139
.2 chance, regarded as an impersonal cause,τύχη φορὰ ἐξ ἀδήλου εἰς ἄδηλον, καὶ ἡ ἐκ τοῦ αὐτομάτου αἰτία δαιμονίας πράξεως Pl.Def. 411b
; coupled with τὸ αὐτόματον, Arist.Ph. 195b31, al.; defined asαἰτία ἄδηλος ἀνθρωπίνῳ λογισμῷ Stoic.2.281
; ;τὰ τῆς τύχης φέρειν δεῖ γνησίως τὸν εὐγενῆ Antiph.281
, cf. Apollod.Com.17, Alex.252, Men. 205;οὐκ ἔχουσιν αἱ τ. φρένας Alex.287
;τῆς ἀναγκαίας μέν, ἀγνώμονος δὲ τ. οὐχ ὡς δίκαιον ἦν, ἀλλ' ὡς ἐβούλετο, κρινάσης τὸν ἀγῶνα D.Ep.2.5
; personified and said to be blind, Men.417b, Kon.14, Plu. 2.98a;τί δ' ἂν φοβοῖτ' ἄνθρωπος, ᾧ τὰ τῆς τ. κρατεῖ, πρόνοια δ' ἐστὶν οὐδενὸς σαφής; S.OT 977
; ἂν μὲν ἡ τ. συνεπιλαμβάνηται.., ἂν δ' ἀντιπίπτῃ τὰ τῆς τ., Plb.2.49.7,8;ἡ Τ. σχεδὸν ἅπαντα τὰ τῆς οἰκουμένης πράγματα πρὸς ἓν ἔκλινε μέρος Id.1.4.1
, cf. 1.63.9, 2.38.5, 36.17.1;τῆς Τ. ὥσπερ ἐπίτηδες ἀναβιβαζούσης ἐπὶ σκηνὴν τὴν τῶν Ῥοδίων ἄγνοιαν Id.29.19.2
, cf. 23.10.16, Dem.Phal.39J.; οὐκ ἂν ἐν τύχῃ γίγνεσθαι σφίσι would not depend on chance, Th.4.73; , cf. 69; τύχῃ by chance, S.Ant. 1182, Ph. 546, Th.1.144, etc.; opp. φύσει, Pl.Prt. 323d; ἀπὸ τύχης, opp. ἀπὸ παρασκευῆς, Lys.21.10; opp. ἀπὸ φύσεως, Arist. Metaph. 1032a29;ἀπὸ τ. ἀπροσδοκήτου Pl.Lg. 920d
; , R. 499b, etc.;διὰ τύχην Isoc.4.132
, 9.45;δίκαιος οὐδεὶς ἀπὸ τύχης οὐδὲ διὰ τὴν τ. Arist.Pol. 1323b29
;κατὰ τύχην Th.3.49
, X.HG3.4.13;τῆς τ. εὖ μετεστεώσης Hdt.1.118
;τὸ τῆς τ. ἀφανές E.Alc. 785
, cf. D.4.45.III regarded as a result:1 good fortune, success,δὸς ἄμμι τ. εὐδαιμονίην τε h.Hom.11.5
;μοῦνον ἀνδρὶ γένοιτο τ. Thgn.130
;τ. μόνον προσείη Ar.Av. 1315
(lyr.);εἴ οἱ τ. ἐπίσποιτο Hdt.7.10
.δ, cf. 1.32; σὲ γὰρ θεοὶ ἐπορῶσι· οὐ γὰρ ἄν.. ἐς τοσοῦτο τύχης ἀπίκευ ib. 124;ἐπειδήπερ ἐν τούτῳ τύχης εἰσί Th.7.33
;σὺν τύχᾳ Pi.N.5.48
, cf. S.Ph. 775; σὺν τ. τινί A Ch.138, cf. Th.472;τύχᾳ Pi.N.10.25
, E.El. 594 (lyr.); οὐ πεποιθότες τύχῃ not believing in our good fortune, A.Ag. 668; γλῶσσαν ἐν τύχᾳ νέμων ib. 685 (lyr.); σοφῶν γὰρ ἀνδρῶν ταῦτα, μὴ 'κβάντας τύχης, καιρὸν λαβόντας, ἡδονὰς ἄλλας λαβεῖν without stepping out of success already attained, E.IT 907;τὰς γὰρ παρούσας οὐχὶ σῴζοντες τ. ὤλοντ' ἐρῶντες μειζόνων ἀβουλίᾳ Id.Fr. 1077
: c. gen. rei,Ζεῦ τέλει', αἰδῶ δίδοι καὶ τύχαν τερπνῶν γλυκεῖαν Pi.O.13.115
.2 ill fortune,τὰς ἐκ θεῶν τύχας δοθείσας.. φέρειν S.Ph. 1317
; κατὰ τύχας in misfortune, opp.κατὰ.. εὐπραγίας, Pl.Lg. 732c;τοιαύτῃσι περιέπιπτον τύχῃσι Hdt. 6.16
; τύχῃ by ill-luck, opp. ἀδικίᾳ, Antipho 6.1; opp. προνοίᾳ, Id.5.6; ἔστιν ἡ τ. τοῦ ἄρξαντος the ill-luck is his who began the fray, Id.4.4.8; of death, ἢν χρήσωνται τύχῃ, i. e. if they are killed, E.Heracl. 714, cf. And.1.120, X.Cyn.5.29;δεχομένοις λέγεις θανεῖν σε, τὴν τ. δ' αἱρούμεθα A.Ag. 1653
;τ. ἑλεῖν Id.Supp. 380
, cf. Pr. 106, 274, 290 (anap.); : personified, εἰ μὴ τὴν Τ. αὐτὴν λέγεις *misfortune herself, ib. 786.3 in a neutral sense, mostly in pl. 'fortunes',ποίαις ὁμιλήσει τύχαις Pi. N.1.61
;πρὸς τὸ παρὸν ἀεὶ βουλεύεσθαι καὶ ταῖς τ. ἐπακολουθεῖν Isoc.6.34
; τὴν ἐλπίδ' οὐ χρὴ τῆς τ. κρίνειν πάρος the event, S.Tr. 724;ἐπὶ τῇσι παρεούσῃσι τύχῃσι Hdt.7.236
;ἐγὼ δὲ τὴν παροῦσαν ἀντλήσω τ. A.Pr. 377
;φέρειν ἀνάγκη τὰς παρεστώσας τ. E.Or. 1024
: c. gen. rei,κοινὰς εἶναι τὰς τ. τοῖς ἅπασι καὶ τῶν κακῶν καὶ τῶν ἀγαθῶν Lys.24
. 22.4 the quality of the fortune or fate may be indicated by an Adj., ἀγαθὴ τ. or ἡ ἀγαθὴ τ., A.Ag. 755 (lyr.), Ar. Pax 360, D.Ep.4.3, etc.;πολλῇ χρῷτ' ἂν ἀγαθῇ τ. Pl.Lg. 640d
; freq. in prayers and good wishes,εὐχώμεσθα Διὶ.. θεσμοῖς τοῖσδε τ. ἀγαθὴν καὶ κῦδος ὀπάσσαι Sol.[31]
; θεὸς τ. ἀγαθάν (sc. δότω) GDI1930, al. (Delph., ii B. C.): in nom.,θεός, τύχα ἀγαθά IG42(1).47.1
, 121.1 (Epid., iv B.C.), 73.1 (ibid., iii B.C.): freq. in dat., ἀγαθῇ τύχῃ by God's help, Lat. quod di bene vortant, ἀγαθᾷ τύχᾳ ib.103.119 (ibid., iv B. C.);ἀλλ' ἴωμεν ἀγαθῇ τ. Pl.Lg. 625c
;ταῦτα ποιεῖτ' ἀγ. τ. D.3.18
;τύχῃ ἀγαθῇ And. 1.120
, Pl.Smp. 177e, Cri. 43d, etc.; in Com. with crasis,ἡγοῦ δὴ σὺ νῷν τύχἀγαθῇ Ar.Av. 675
, cf. 436, Ec. 131, Nicostr.Com.19; as a formula in treaties, decrees, etc., Αάχης εἶπε, τύχῃ ἀγαθῇ τῇ Ἀθηναίων ποιεῖσθαι τὴν ἐκεχειρίαν Decr. ap. Th.4.118, etc.;ἀγ. τ. τῇ Ἀθηναίων IG12.39.40
; alsoἐπ' ἀγαθῇ τ. Ar.V. 869
, cf. Pl.Lg. 757e; μετ' ἀγαθῆς τ. ib. 732d; τύχῃ ἀμείνονι, ἐπ' ἀμείνοσι τύχαις, ib. 856e, 878a; alsoτύχᾳ σὺν ἔσλᾳ Sapph.Supp.9.4
;ἐπὶ τύχῃσι χρηστῇσι Hdt.1.119
: with κακός or equivalent words,τ. παλίγκοτος A.Ag. 571
;ἡ δέ τοι τ. κακὴ μὲν αὕτη γ' ἀλλὰ συγγνώμην ἔχει S.Tr. 328
;ἐν τοιᾷδε κείμενος κακῇ τ. Id.Aj. 323
;τίς τῆσδ' ἔτ' ἐχθίων τύχη; A. Pers. 438
; ;ὅταν τις ἡμῶν δυστυχῆ λάβῃ τ. Id.Tr. 471
, cf. Th.5.102;ἀλιτηριώδης τ. Pl. Lg. 881e
;ποινὴν καὶ κακὴν τ. S.E.M.5.16
.5 with gen. (or possess. Adj.) of the person who enjoys or endures the fortune or fate,τῶν ἐν Θερμοπύλαις θανόντων εὐκλεὴς μὲν ἁ τύχα, καλὸς δ' ὁ πότμος Simon.4.2
;θεῶν δ' ὄπιν ἄφθιτον αἰτέω, Εέναρκες, ὑμετέραις τύχαις Pi.P.8.72
;ὤμοι βαρείας ἆρα τῆς ἐμῆς τ. S.Aj. 980
;κατεδάκρυσε τὴν ἑαυτοῦ τ. X.Cyr.5.4.31
;ἐπὶ τῇ τῶν Ἀρκάδων τ. ἥσθησαν Id.HG7.1.32
;πρὸς τὰς τ. τῶν ἐναντίων ἐπαίρεσθαι Th.6.11
;τῆς ὑμετέρας τ. D.1.1
;τὴν ἰδίαν τ. τὴν ἐμὴν καὶ τὴν ἑνὸς ἡμῶν ἑκάστου Id.18.255
.IV the τ. or ἀγαθὴ τ. of a person or city is sts. thought of as permanently belonging to him or it, as a faculty for good fortune, destiny, almost = δαίμων 1.2, 11.3,τὸν δαίμονα καὶ τὴν τ. τὴν συμπαρακολουθοῦσαν τῷ ἀνθρώπῳ φυλάξασθαι Aeschin.3.157
;ἐπισφαλές ἐστι πιστεύειν ἀνδρὸς ἑνὸς τύχῃ τηλικαῦτα πράγματα Plu.Fab.26
;νὴ τὴν σὴν τ. Arr.Epict.2.20.29
: personified,θύειν Τύχῃ Ἀγαθῇ πατρὸς καὶ μητρὸς Ποσειδωνίου κριόν SIG1044.34
(Halic., iv/iii B. C.); a statue of the Τύχη of the City of Antioch executed by Eutychides, Paus.6.2.7: so of rulers, (Halic., iii B.C.);διὰ τὴν τ. τοῦ θεοῦ καὶ κυρίου βασιλέως BGU1764.8
(i B. C.);νὴ τὴν Καίσαρος τ. Arr. Epict.4.1.14
;ὀμνύω τὴν.. Σεβαστοῦ τ. Sammelb.7440.19
(ii A. D.), cf. BGU1583.23 (ii A. D.); of officials, e.g. theἐπιστράτηγος, ἐάν σου τῇ εὐμενεστάτῃ τύχῃ δόξῃ Sammelb.7361.21
(iii A. D.).2 = Lat. Fortuna; Τ. Σωτήριος, = Fortuna Redux, Mon.Anc.Gr.6.7; Τ. Πρωτογένεια, = F. Primigenia, SIG1133 (Delos, ii B. C.).3 position, station in life,ἐγὼ μὲν δὴ τοιαύτῃ συμβεβίωκα τύχῃ.., σὺ δ' ὁ σεμνὸς.. σκόπει.. ποίᾳ τινὶ κέχρησαι τύχῃ.. τὸ μέλαν τρίβων κτλ. D.18.258
;πάσῃ τ. καὶ ἡλικίᾳ BCH15.184
, 198,204 ([place name] Panamara);οἰκέτης τὴν τ. Ael.NA7.48
; ;οἱ δουλικὴν τ. εἰληχότες POxy.1186.5
(iv A. D.), cf. 1101.7,11,21,24 (iv A. D.), etc.; rank,βουλευτικὴ τ. PLond.3.1015.1
,4 (vi A. D.), cf. Cod.Just. 1.3.52.1, 4.20.15.1, 9.5.2.V Astrol. uses:VI Pythag. name for 7, Theol.Ar.44. -
9 ὁ
ὁ, [full] ἡ, τό, is, when thus written,A demonstr. Pronoun.B in [dialect] Att., definite or prepositive Article.C in [dialect] Ep., the so-called postpositive Article, = relative Pronoun, ὅς, ἥ, ὅ.—The nom. masc. and fem. sg. and pl., ὁ, ἡ, οἱ, αἱ, have no accent in codd. and most printed books, exc. when used as the relative ; but ὁ, ἡ, οἱ, αἱ differ only in writing from ὃ, ἣ, οἳ, αἳ ; the nom. forms of the article are said by Hdn.Gr.1.474 to be oxytone, and by A.D.Pron.8.7 not to be enclitic. The forms τῶν, τοῖς, ταῖς were barytone (i. e. τὼν, τοὶς, ταὶς ) in [dialect] Aeol. acc. to Aristarch. ap. A.D.Synt.51.26. For οἱ, αἱ some dialects (not Cypr., cf. Inscr.Cypr.135.30H., nor Cret., cf.Leg.Gort. 5.28, nor Lesbian, cf. Alc.81, Sapph.Supp.5.1 ) and Hom. have τοί, ταί (though οἱ, αἱ are also found in Hom.): other Homeric forms are gen. sg. τοῖο, gen. and dat. dualτοῖιν Od.18.34
, al.: gen. pl. fem. τάων [pron. full] [ᾱ], dat. τοῖσι, τῇς and τῇσι, never ταῖσι or ταῖς in Hom.— In [dialect] Dor. and all other dialects exc. [dialect] Att. and [dialect] Ion. the fem. forms preserve the old [pron. full] ᾱ instead of changing it to η, hence [dialect] Dor. etc. ἁ, τάν, τᾶς ; the gen. pl. τάων contracts in many dialects to τᾶν ; the gen. sg. is in many places τῶ, acc. pl. τώς, but Cret., etc., τόνς (Leg.Gort.7.7, al.) or τός (ib.3.50, al.) ; in Lesbian [dialect] Aeol. the acc. pl. forms are τοὶς, ταὶς, IG12(2).645 A13, B62 ; dat. pl. τοῖς, ταῖς (or τοὶς, ταὶς, v. supr.), ib.645 A8, ib.1.6 ; ταῖσι as demonstr., Sapph. 16. The [dialect] Att. Poets also used the [dialect] Ion. and [dialect] Ep. forms τοῖσι, ταῖσι ; and in Trag. we find τοὶ μέν.., τοὶ δέ.., for οἱ μέν.., οἱ δέ.., not only in lyr., as A.Pers. 584, Th. 295, 298 ;οἱ μέν.. τοὶ δ' S.Aj. 1404
(anap.) ; but even in a trimeter, A.Pers. 424. In [dialect] Att. the dual has usu. only one gender, τὼ θεώ (for τὰ θεά) And.1.113 sq. ; τὼ πόλεε Foed. ap. Th.5.23 ;τὼ ἡμέρα X.Cyr.1.2.11
;τὼ χεῖρε Id.Mem.2.3.18
;τοῖν χεροῖν Pl.Tht. 155e
;τοῖν γενεσέοιν Id.Phd. 71e
;τοῖν πολέοιν Isoc.4.75
(τά S.Ant. 769, Ar.Eq. 424, 484,ταῖν Lys.19.17
, Is.5.16, etc. have been corrected) ; in Arc. the form τοῖς functions as gen. dual fem., (Orchom., iv B.C.):—in Elean and [dialect] Boeot. ὁ, ἡ (ἁ), τό, with the addition of -ί, = ὅδε, ἥδε, τόδε, nom.pl. masc. τυΐ the following men, Schwyzer485.14 (Thespiae, iii B.C.), al., cf. infr. VIII. 5. (With ὁ, ἁ, cf. Skt. demonstr. pron. sa, sā, Goth. sa, sō, ONorse sá, sú, Old Lat. acc. sum, sam (Enn.): —with τό [from Τόδ] cf. Skt. tat (tad), Lat. is-tud, Goth. pata: —with τοί cf. Skt. te, Lith. tĩe, OE. pá, etc.:—with τάων cf. Skt. tāsām, Lat. is-tarum:— the origin of the relative ὅς, ἥ, ὅ (q. v.) is different.)A ὁ, ἡ, τό, DEMONSTR. PRONOUN, that, the oldest and in Hom. the commonest sense: freq. also in Hdt. (1.86,5.35,al.), and sts. in Trag. (mostly in lyr., A.Supp. 1047, etc.; in trimeters, Id.Th. 197, Ag.7, Eu. 174 ; τῶν γάρ.., τῆς γάρ.., Id.Supp. 358, S.OT 1082 ; seldom in [dialect] Att. Prose, exc. in special phrases, v. infr. VI, VII):I joined with a Subst., to call attention to it, ὁ Τυδεΐδης he—Tydeus' famous son, Il. 11.660; τὸν Χρύσην that venerable man Chryses, I.II: and so with Appellat., Νέστωρ ὁ γέρων N.— thataged man, 7.324 ; αἰετοῦ.. τοῦ θηρητῆρος the eagle, that which is called hunter, 21.252, al. ; also to define and give emphasis, τιμῆς τῆς Πριάμου for honour, namely that of Priam, 20.181 ; οἴχετ' ἀνὴρ ὤριστος a man is gone, and he the best, 11.288, cf. 13.433, al.: sts. with words between the Pron. and Noun,αὐτὰρ ὁ αὖτε Πέλοψ 2.105
;τὸν Ἕκτορι μῦθον ἐνίσπες 11.186
, cf. 703, al.:—different from this are cases like Il.1.409 αἴ κέν πως ἐθέλῃσιν ἐπὶ Τρώεσσιν ἀρῆξαι, τοὺς δὲ κατὰ πρύμνας τε καὶ ἀμφ' ἅλα ἔλσαι Ἀχαιούς if he would help the Trojans, but drive those back to the ships— I mean the Achaeans, where Ἀχ. is only added to explain τούς, cf. 1.472, 4.20, 329, al.II freq. without a Subst., he, she, it,ὁ γὰρ ἦλθε Il.1.12
, al.III placed after its Noun, before the Relat. Prons., ἐφάμην σὲ περὶ φρένας ἔμμεναι ἄλλων, τῶν ὅσσοι Λυκίην ναιετάουσι far above the rest, above those to wit who, etc., Il.17.172 ; οἷ' οὔ πώ τιν' ἀκούομεν οὐδὲ παλαιῶν, τάων αἳ πάρος ἦσαν.. Ἀχαιαί such as we have not heard tell of yet even among the women of old, those women to wit who.., Od.2.119, cf. Il.5.332 ;θάλαμον τὸν ἀφίκετο, τόν ποτε τέκτων ξέσσεν Od.21.43
, cf. 1.116, 10.74 :—for the [dialect] Att. usage v. infr.IV before a Possessive Pron. its demonstr. force is sts. very manifest, φθίσει σε τὸ σὸν μένος that spirit of thine, Il.6.407, cf. 11.608 ; but in 15.58, 16.40, and elsewh. it is merely the Art.V for cases in which the Homeric usage approaches most nearly to the Attic, v. infr. B. init.VI ὁ μέν.., ὁ δέ.. without a Subst., in all cases, genders, and numbers, Hom., etc.: sts. in Opposition, where ὁ μέν prop. refers to the former, ὁ δέ to the latter ; more rarely ὁ μέν the latter, the former,Pl.
Prt. 359e, Isoc.2.32,34: sts. in Partition, the one.., the other.., etc.—The Noun with it is regularly in gen. pl., being divided by the ὁ μέν.., ὁ δέ.., into parts,ἠΐθεοι καὶ παρθένοι.., τῶν δ' αἱ μὲν λεπτὰς ὀθόνας ἔχον, οἱ δὲ χιτῶνας εἵατο Il.18.595
;τῶν πόλεων αἱ μὲν τυραννοῦνται, αἱ δὲ δημοκρατοῦνται, αἱ δὲ ἀριστοκρατοῦνται Pl.R. 338d
, etc.: but freq. the Noun is in the same case, by a kind of apposition,ἴδον υἷε Δάρητος, τὸν μὲν ἀλευάμενον τὸν δὲ κτάμενον Il.5.28
, cf. Od.12.73, etc.: so in Trag. and [dialect] Att., S.Ant. 22, etc. ;πηγὴ ἡ μὲν εἰς αὐτὸν ἔδυ, ἡ δὲ ἔξω ἀπορρεῖ Pl.Phdr. 255c
; if the Noun be collective, it is in the gen. sg.,ὁ μὲν πεπραμένος ἦν τοῦ σίτου, ὁ δὲ ἔνδον ἀποκείμενος D.42.6
: sts. a Noun is added in apposition with ὁ μέν orὁ δέ, ὁ μὲν οὔτασ' Ἀτύμνιον ὀξέϊ δουρὶ Ἀντίλοχος.., Μάρις δὲ.. Il.16.317
-19, cf. 116 ;τοὺς μὲν τὰ δίκαια ποιεῖν ἠνάγκασα, τοὺς πλουσίους, τοὺς δὲ πένητας κτλ. D.18.102
, cf. Pl.Grg. 501a, etc.2 when a neg. accompanies ὁ δέ, it follows δέ, e.g. ;τὸν φιλόσοφον σοφίας ἐπιθυμητὴν εἶναι, οὐ τῆς μὲν τῆς δ' οὔ, ἀλλὰ πάσης Pl.R. 475b
;οὐ πάσας χρὴ τὰς δόξας τιμᾶν, ἀλλὰ τὰς μὲν τὰς δ' οὔ· οὐδὲ πάντων, ἀλλὰ τῶν μὲν τῶν δ' οὔ Id.Cri. 47a
, etc.3 ὁ μέν τις.., ὁ δέ τις.. is used in Prose, when the Noun to which ὁ refers is left indefinite,ἔλεγον ὁ μέν τις τὴν σοφίαν, ὁ δὲ τὴν καρτερίαν.., ὁ δέ τις καὶ τὸ κάλλος X.Cyr.3.1.41
;νόμους.. τοὺς μὲν ὀρθῶς τιθέασιν τοὺς δέ τινας οὐκ ὀρθῶς Pl.R. 339c
, cf. Phlb. 13c.4 on τὸ μέν.., τὸ δέ.., or τὰ μέν.., τὰ δέ.., v. infr. VIII.4.5 ὁ μέν is freq. used without a correspondingὁ δέ, οἱ μὲν ἄρ' ἐσκίδναντο.., Μυρμιδόνας δ' οὐκ εἴα ἀποσκίδνασθαι Il.23.3
, cf. 24.722, Th.8.12, etc.: also folld. byἀλλά, ἡ μὲν γάρ μ' ἐκέλευε.., ἀλλ' ἐγὼ οὐκ ἔθελον Od.7.304
; by ἄλλος δέ, Il.6.147, etc. ;τὸν μὲν.., ἕτερον δέ Ar.Av. 843
, etc. ;ὁ μέν.., ὃς δέ.. Thgn.205
(v.l. οὐδέ): less freq. ὁ δέ in the latter clause without ὁ μέν preceding, τῇ ῥα παραδραμέτην φεύγων, ὁ δ' ὄπισθε διώκων (for ὁ μὲν φεύγων) Il.22.157 ;σφραγῖδε.. χρυσοῦν ἔχουσα τὸν δακτύλιον, ἡ δ' ἑτέρα ἀργυροῦν IG22.1388.45
, cf.μέν D.
III ;γεωργὸς μὲν εἷς, ὁ δὲ οἰκοδόμος, ἄλλος δέ τις ὑφαντής Pl.R. 369d
, cf. Tht. 181d.6 ὁ δέ following μέν sts. refers to the subject of the preceding clause,τοῦ μὲν ἅμαρθ', ὁ δὲ Λεῦκον.. βεβλήκει Il. 4.491
;τὴν μὲν γενομένην αὐτοῖσι αἰτίην οὐ μάλα ἐξέφαινε, ὁ δὲ ἔλεγέ σφι Hdt.6.3
, cf. 1.66,6.9, 133,7.6 : rare in [dialect] Att. Prose,ἐπεψήφιζεν αὐτὸς ἔφορος ὤν· ὁ δὲ οὐκ ἔφη διαγιγνώσκειν τὴν βοήν Th.1.87
;ἔμενον ὡς κατέχοντες τὸ ἄκρον· οἱ δ' οὐ κατεῖχον X.An.4.2.6
: this is different from ὁ δέ in apodosi, v. infr. 7 ; also from passages in which both clauses have a common verb, v. ὅ γε 11.7 ὁ δέ is freq. used simply in continuing a narrative, Il.1.43, etc.; also used by Hom. in apodosi after a relat., v. ὅδε 111.3.8 the opposition may be expressed otherwise than by μέν andδέ, οὔθ' ὁ.. οὔθ' ὁ Il.15.417
;ἢ τοῖσιν ἢ τοῖς A.Supp. 439
;οὔτε τοῖς οὔτε τοῖς Pl.Lg. 701e
.VII the following usages prevailed in [dialect] Att. Prose,1 in dialogue, after καί, it was usual to say in nom. sg. masc. καὶ ὅς ; in the other cases the usual forms of the Art. were used (v.ὅς A.
II.I and cf. Skt. sas, alternat. form of sa) ; so, in acc.,καὶ τὸν εἰπεῖν Pl.Smp. 174a
, cf. X.Cyr.1.3.9, etc.; also in Hdt.,καὶ τὴν φράσαι 6.61
, al.2 ὁ καὶ ὁ such and such,τῇ καὶ τῇ ἀτιμίᾳ Pl.Lg. 721b
: but mostly in acc.,καί μοι κάλει τὸν καὶ τόν Lys.1.23
, cf. Pl.Lg. 784d ;τὰ καὶ τὰ πεπονθώς D.21.141
, cf. 9.68 ;τὸ καὶ τό Id.18.243
; ἀνάγκη ἄρα τὸ καὶ τό it must then be so and so, Arist.Rh. 1401a4, cf. 1413a22 ; but τὰ καὶ τά now one thing, now another, of good and bad, , cf. Pi.P.5.55,7.20, al.;τῶν τε καὶ τῶν καιρόν Id.O. 2.53
; so πάντα τοῦ μετρίου μεταβαλλόμενα ἐπὶ τὰ καὶ ἐπὶ τά, of excess and defect, Hp.Acut.46 ; cf. A. VI.8.VIII abs. usages of single cases,1 fem. dat. τῇ, of Place, there, on that spot, here, this way, that way, Il.5.752, 858, al.: folld. by ᾗ, 13.52, etc.: also in Prose,τὸ μὲν τῇ, τὸ δὲ τῇ X.Ath.2.12
.b with a notion of motion towards, that way, in that direction, Il.10.531,11.149, 12.124 ;τῇ ἴμεν ᾗ.. 15.46
; :—only poet.c of Manner, in this way, thus,Od.
8.510.d repeated, τῇ μέν.., τῇ δέ.., in one way.., in another.., or partly.., partly.., E.Or. 356, Pl.Smp. 211a, etc.: withoutμέν, τῇ μᾶλλον, τῇ δ' ἧσσον Parm.8.48
.e relat., where, by which way, only [dialect] Ep., as Il.12.118, Od.4.229.2 neut. dat. τῷ, therefore, on this account, freq. in Hom., Il.1.418, 2.254, al. (v. infr.): also in Trag., A.Pr. 239, S.OT 510 (lyr.) ; in Prose,τῷ τοι.. Pl.Tht. 179d
, Sph. 230b.b thus, so, Il.2.373, 13.57, etc.: it may also, esp. when εἰ precedes, be translated, then, if this be so, on this condition, Od.1.239,3.224, 258,al., Theoc.29.11.—In Hom. the true form is prob. τῶ, as in cod. A, or τώ, cf. A.D.Adv.199.2.3 neut. acc. τό, wherefore, Il.3.176, Od.8.332, al., S.Ph. 142(lyr.) ; also τὸ δέ abs., but the fact is.., Pl.Ap. 23a, Men. 97c, Phd. 109d, Tht. 157b, R. 340d, Lg. 967a ; even when the τό refers to what precedes, the contrast may lie not in the thing referred to, but in another part of the sentence (cf. supr. VI. 6),τὸ δ' ἐπὶ κακουργίᾳ.. ἐπετήδευσαν Th.1.37
;τὸ δὲ.. ἡμῖν μᾶλλον περιέσται Id.2.89
; φασὶ δέ τινες αὐτὸν καὶ τῶν ἑπτὰ σοφῶν γεγονέναι· τὸ δὲ οὐκ ἦν but he was not, Nic.Dam.58J.4 τὸ μέν.., τὸ δέ.., partly.., partly.., or on the one hand.., on the other.., Th.7.36, etc., cf.Od.2.46 ; more freq. τὰ μέν.., τὰ δέ.., Hdt.1.173, S.Tr. 534, etc.; alsoτὰ μέν τι.., τὰ δέ τι.. X.An.4.1.14
;τὸ μέν τι.., τὸ δέ τι.. Luc.Macr.14
;τὰ μέν.., τὸ δὲ πλέον.. Th.1.90
: sts. without τὸ μέν.. in the first clause,τὸ δέ τι Id.1.107
,7.48 : rarely of Time, τὰ μὲν πολλὰ.., τέλος δέ several times.. and finally, Hdt.3.85.5 of Time, sts. that time, sts. this (present) time, συνμαχία κ' ἔα ἑκατὸν ϝέτεα, ἄρχοι δέ κα τοΐ (where it is possible, but not necessary, to supply ϝέτος) SIG9.3 (Olympia, vi B.C.): so with Preps., ἐκ τοῦ, [dialect] Ep. τοῖο, from that time, Il.1.493,15.601.b πρὸ τοῦ, sts. written προτοῦ, before this, aforetime, Hdt.1.103, 122,5.55, A.Ag. 1204, Ar.Nu.5, etc.;ἐν τῷ πρὸ τοῦ χρόνῳ Th.1.32
, cf. A.Eu. 462 ;τὸ πρὸ τοῦ D.S.20.59
.c in Thess. Prose, ὑππρὸ τᾶς yesterday, τὰ ψαφίσματα τό τε ὑππρὸ τᾶς γενόμενον καὶ τὸ τᾶμον the decree which was passed yesterday (lit. before this [day]), and to-day's, IG9(2).517.43 (Larissa, iii B.C.).6 ἐν τοῖς is freq. used in Prose with Superlatives, ἐν τοῖσι θειότατον a most marvellous thing, Hdt.7.137 ; ἐν τοῖς πρῶτοι the very first, Th.1.6, etc.; ἐν τοῖσι πρῶτος ( πρώτοις codd.) Pherecr.145.4 ; [Ζεὺς] Ἔρωτά τε καὶ Ἀνάγκην ἐν τοῖς πρῶτα ἐγέννησεν first of all, Aristid. Or.43(1).16, cf. 37(2).2: when used with fem. Nouns, ἐν τοῖς remained without change of gender, ἐν τοῖς πλεῖσται δὴ νῆες the greatest number of ships, Th.3.17; ἐν τοῖς πρώτη ἐγένετο (sc. ἡ στάσις) ib.82 : also with Advbs.,ἐν τοῖς μάλιστα Id.8.90
, Pl.Cri. 52a, Plu.2.74e, 421d, 723e, Brut.6, 11,al., Paus.1.16.3, etc.;ἐν τοῖς χαλεπώτατα Th.7.71
; : in late Prose, also with Positives,ἐν τοῖς παράδοξον Aristid.Or.48(24).47
codd.; withπάνυ, ἐν τοῖς πάνυ D.H.1.19
, cf. 66 ( ἐν ταῖς πάνυ f.l. 4.14,15).B ὁ, ἡ, τό, THE DEFINITE ARTICLE, the, to specify individuals: rare in this signf. in the earliest Gr., becoming commoner later. In Hom. the demonstr. force can generally be traced, v. supr. A. I, but the definite Art. must be recognized in places like Il.1.167,7.412, 9.309, 12.289, Od.19.372 : also when joined to an Adj. to make it a Subst., the hindmost man,Il.
11.178 ;τὸν ἄριστον 17.80
;τὸν δύστηνον 22.59
;τὸν προὔχοντα 23.325
; τῷ πρώτῳ.., τῷ δευτέρῳ.., etc., ib. 265sq. ; also inτῶν ἄλλων 2.674
, al.: with Advs.,τὸ πρίν 24.543
, al.;τὸ πάρος περ 17.720
;τὸ πρόσθεν 23.583
; also τὸ τρίτον ib. 733 ;τὰ πρῶτα 1.6
,al.; τὸ μὲν ἄλλο for the rest, 23.454 ;ἀνδρῶν τῶν τότε 9.559
.—The true Art., however, is first fully established in fifth-cent. [dialect] Att., whilst the demonstr. usage disappears, exc. in a few cases, V. A. VI-VIII.—Chief usages, esp. in [dialect] Att.I not only with common Appellats., Adjs., and Parts., to specify them as present to sense or mind, but also freq. where we use the Possessive Pron.,τὸ κέαρ ηὐφράνθην Ar.Ach.5
; τὴν κεφαλὴν κατεάγην my head was broken, And.1.61, etc. ; τοὺς φίλους ποιούμεθα we make our friends, S.Ant. 190 ; τὰς πόλεις ἔκτιζον they began founding their cities, Th.1.12; .b omitted with pr.nn.and freq. with Appellats. which require no specification, as θεός, βασιλεύς, v. θεός 1.1, βασιλεύς III ; ἐμ πόλει in the Acropolis, IG12.4.1, al.: but added to pr. nn., when attention is to be called to the previous mention of the person, as Th. (3.70 ) speaks first of Πειθίας and then refers to him repeatedly as ὁ Π.; cf. Θράσυλος in Id.8.104, with ὁ Θ. ib. 105 ; or when the person spoken of is to be specially distinguished, Ζεύς, ὅστις ὁ Ζεύς whoever this Zeus is, E.Fr. 480 ; and therefore properly omitted when a special designation follows, as Σωκράτης ὁ φιλόσοφος: seldom in Trag. with pr. nn., save to give pecul. emphasis, like Lat. ille, ὁ Λάϊος, ὁ Φοῖβος, S.OT 729, El.35, etc.: later, however, the usage became very common (the Homeric usage of ὁ with a pr. n. is different, v. A.I).c Aristotle says Σωκράτης meaning the historical Socrates, as in SE183b7, PA642a28, al., but ὁ Σωκράτης when he means the Platonic Socrates, as Pol.1261a6, al.: so with other pr.nn., EN1145a21, 1146a21, al.2 in a generic sense, where the individual is treated as a type,οἷς ὁ γέρων μετέῃσιν.. λεύσσει Il.3.109
;πονηρὸν ὁ συκοφάντης D.18.242
, etc.b freq. with abstract Nouns,ἥ τε ἐλπὶς καὶ ὁ ἔρως Th.3.45
, etc.3 of outstanding members of a class, ὁ γεωγράφος, ὁ κωμικός, ὁ ποιητής, ὁ τεχνικός, v. γεωγράφος, κωμικός, ποιητής, τεχνικός.4 with infs., which thereby become Substs., τὸ εἴργειν prevention, Pl.Grg. 505b ; τὸ φρονεῖν good sense, S.Ant. 1348(anap.), etc.: when the subject is expressed it is put between the Art.and the inf., τὸ θεοὺς εἶναι the existence of gods, Pl.Phd. 62b ; τὸ μηδένα εἶναι ὄλβιον the fact or statement that no one is happy, Hdt.1.86.5 in neut. before any word or expression which itself is made the object of thought, τὸ ἄνθρωπος the word or notion man ; τὸ λέγω the word λέγω ; τὸ μηδὲν ἄγαν the sentiment 'ne quid nimis', E.Hipp. 265(lyr.); τὸ τῇ αὐτῇ the phrase τῇ αὐτῇ, Pl.Men. 72e : and so before whole clauses, ἡ δόξα.. περὶ τοῦ οὕστινας δεῖ ἄρχειν the opinion about the question 'who ought to rule', Id.R. 431e ; τὸ ἐὰν μένητε παρ' ἐμοί, ἀποδώσω the phrase 'I will give back, if.. ', X.Cyr. 5.1.21, cf. Pl.R. 327c, etc.;τοὺς τοῦ τί πρακτέον λογισμούς D.23.148
; τὸ ὀλίγοι the term few, Arist.Pol. 1283b11.6 before relat. clauses, when the Art. serves to combine the whole relat. clause into one notion, τῇ ᾗ φὴς σὺ σκληρότητι the harshness you speak of, Pl.Cra. 435a ; τὸν ἥμερον καρπόν.., καὶ τὸν ὅσος ξύλινος (i.e. καὶ τὸν καρπὸν ὅσος ἂν ᾖ ξύλινος) Id.Criti. 115b ;τῶν ὅσοι ἂν.. ἀγαθοὶ κριθῶσιν Id.R. 469b
;ἐκ γῆς καὶ πυρὸς μείξαντες καὶ τῶν ὅσα πυρὶ καὶ γῇ κεράννυται Id.Prt. 320d
, cf. Hyp.Lyc.2 ;ταύτην τε τὴν αἰτίαν καὶ τὴν ὅθεν ἡ κίνησις Arist.Metaph. 987a8
;τὸν ὃς ἔφη Lys.23.8
: hence the relat., by attraction, freq. follows the case of the Art., τοῖς οἵοις ἡμῖν τε καὶ ὑμῖν, i.e. τοῖς οὖσιν οἷοι ἡμεῖς καὶ ὑμεῖς, X.HG2.3.25, etc.7 before Prons.,a before the pers. Prons., giving them greater emphasis, but only in acc., ,Phlb. 20b ; τὸν.. σὲ καὶ ἐμέ ib. 59b ; ; on ὁ αὐτός, v. αὐτός 111.b before the interrog. Pron. (both τίς and ποῖος), referring to something before, which needs to be more distinctly specified, A.Pr. 251, Ar. Pax 696 ; also τὰ τί; because οἷα went before, ib. 693. Of τίς only the neut. is thus used (v.supr.): ποῖος is thus used not only in neut. pl., τὰ ποῖα; E.Ph. 707 ; but also in the other genders, ὁ ποῖος; ib. 1704 ; τῆς ποίας μερίδος; D.18.64 ; τοῖς ποίοις.. ; Arist.Ph. 227b1.c with τοιοῦτος, τοιόσδε, τηλικοῦτος, etc., the Art. either makes the Pron. into a Subst., that sort of person,X.
Mem.4.2.21, etc.; or subjoins it to a Subst. which already has an Art.,τὴν ἀπολογίαν τὴν τοιαύτην D.41.13
.8 before ἅπας, Pi.N.1.69, Hdt.3.64, 7.153 (s.v.l.), S.OC 1224 (lyr.), D.18.231, etc.; also τὸν ἕνα, τὸν ἕνα τοῦτον, Arist.Pol. 1287b8, 1288a19 : on its usage with ἕκαστος, v. sub voc.; and on οἱ ἄλλοι, οἱ πολλοί, etc., v. ἄλλος 11.6,πολύς 11.3
, etc.II elliptic expressions:1 before the gen. of a pr.<*>., to express descent, son or daughter, Θουκυδίδης ὁ Ὀλόρου (sc. υἱός) Th.4.104 ; Ἑλένη ἡ τοῦ Διός (sc. θυγάτηρ) E.Hel. 470 : also to denote other relationships, e.g. brother, Lys.32.24, Alciphr.2.2.10 ; ἡ Σμικυθίωνος Μελιστίχη M. the wife of S., Ar.Ec.46 ; Κλέαρχος καὶ οἱ ἐκείνου Cl. and his men, X.An.1.2.15 ; ὁ τοῦ Ἀντιγένεος the slave of A., Hp.Hum.20.2 generally, before a gen. it indicates a wider relation, as τὸ τῶν νεῶν, τὸ τῶν Ἑρμῶν, the matter of the ships, the affair of the Hermae, Th.4.23,6.60 ; τὰ τοῦ Ἀρριβαίου πράσσειν to promote the interests of Arrhibaeus, Id.4.83, cf. 6.89, etc.; τὸ τῆς τύχης,=ἡ τύχη, Id.4.18 ; τὰ τῆς τύχης accidents, chance events, ib.55 ; τὰ γὰρ φθιτῶν τοῖς ὁρῶσι κόσμος performance of the rites due to the dead befits the living, E.Supp.78(lyr.); τὰ τῶν θεῶν that which is destined by the gods, S.Tr. 498(lyr.): hence with neut. of Possessive Pron., τὸ ἐμόν, τὸ σόν, what regards me or thee, my or thy business or interests, S.Aj. 124, El. 251, etc.: and with gen. of 3 pers.,τὸ τῆσδε E.Hipp.48
. But τό τινος is freq. also, a man's word or saying, asτὸ τοῦ Σόλωνος Hdt.1.86
; τὸ τοῦ Ὁμήρου as Homer says, Pl.Tht. 183e ; also τά τινος so-and-so's house, Ar.V. 1432, D.54.7, Theoc.2.76, Herod.5.52, Ev.Luc.2.49.3 very freq. with cases governed by Preps.. αἱ ἐκ τῆς Ζακύνθου νῆες the ships from Zacynthus, Th.4.13 ; οἱ ἀμφί τινα, οἱ περί τινα, such an one and his followers, v. ἀμφί c.1.3, περί c.1.2 ; also τὰ ἐπὶ Θρᾴκης the Thrace-ward district, Th.1.59, al.; τὰ ἀπὸ τοῦ καταστρώματος matters on deck, Id.7.70 ; τὰ ἀπ' Ἀλκιβιάδου the proposals of Alcibiades, Id.8.48 ; τὰ ἀπὸ τῆς τύχης the incidents of fortune, Id.2.87, etc.4 on μὰ τόν, μὰ τήν, etc., v. μά IV.5 in elliptical phrases, ἐπορευόμην τὴν ἔξω τείχους (sc. ὁδόν) Pl.Ly. 203a ; ἡ ἐπὶ θανάτῳ (sc. στολή, δέσις), v. θάνατος; κατὰ τὴν ἐμήν (sc. γνώμην), v. ἐμός 11.4 ; ἡ αὔριον (sc. ἡμέρα), v. αὔριον; ἡ Λυδιστί (sc. ἁρμονία) Arist.Pol. 1342b32, etc.: freq. with Advs., which thus take an adj. sense, as ὁ, ἡ, τὸ νῦν;ὁ οἴκαδε πλοῦς Th.1.52
; οἱ τότε, οἱ ἔπειτα (sc. ἄνθρωποι), ib.9,10, etc. ; but τό stands abs. with Advs. of time and place, when one cannot (as in the preceding instances) supply a Subst., asκἀκεῖσε καὶ τὸ δεῦρο E.Ph. 266
, cf.[315] (lyr.);ὁ μὲν τὸ κεῖθεν, ὁ δὲ τὸ κεῖθεν Id.Or. 1412
(lyr.): rarely abs. in gen., ἰέναι τοῦ πρόσω to go forward, X.An.1.3.1 ;τοῦ προσωτάτω δραμεῖν S.Aj. 731
.C as RELATIVE PRONOUN in many dialects ; both in nom. sg. masc. ὅ, asκλῦθί μοι, ὃ χθιζὸς θεὸς ἤλυθες Od.2.262
, cf. 1.300, al. ;Ἔρως, ὃ κατ' ὀμμάτων στάζεις πόθον E.Hipp. 526
(lyr.);Ἄδωνις, ὃ κἠν Ἀχέροντι φιλεῖται Theoc.15.86
; ὃ ἐξορύξη he who banishes him, Schwyzer679.12,25 ([place name] Cyprus) ; and in the forms beginning with τ, esp. in Hom. (Od.4.160, al.), Hdt.1.7, al.: also in [dialect] Ion. Poets,ἐν τῷ κάθημαι Archil.87.3
, cf. Semon.7.3, Anacr.86 (prob.), Herod.2.64, al.: freq. in Trag., , Tr. 381, 728, E.Alc. 883 (anap.);τῷ S.Ph.14
; , Tr.47, El. 1144 ; τό Id.OT 1427 ; τῶν ib. 1379, Ant. 1086.—Never in Com. or [dialect] Att. Prose:—[dialect] Ep. gen. sg.τεῦ Il.18.192
(s.v.l.).D CRASIS OF ARTICLE:a [dialect] Att. ὁ, ἡ, τό, with [pron. full] ᾰ make ᾱ, as ἁνήρ, ἁλήθεια, τἀγαθόν, τᾄτιον; so οἱ, αἱ, τά, as ἅνδρες, τἀγαθά; also τοῦ, τῷ, as τἀγαθοῦ, τἀγαθῷ: ὁ, τό, οἱ, before e gives ου, οὑξ, οὑπί, οὑμός, τοὔργον, οὑπιχώριοι, etc.; also τοῦ, as τοὐμοῦ, τοὐπιόντος; but ἅτερος, θάτερον ([pron. full] ¯ ?ὁX?ὁX), [dialect] Ion. οὕτερος, τοὔτερον (v. ἕτερος), [dialect] Att. fem. ἡτέρα, dat. θητέρᾳ (v. ἕτερος); τῷ loses the iota, τὠμῷ, τὠπιόντι: ὁ, τό, before ο gives ου, as Οὁδυσσεύς, Οὑλύμπιος, τοὔνομα: ὁ, τό, etc., before αυ gives ᾱυ, αὑτός, ταὐτό, ταὐτῷ (freq. written ἁτός, etc. in Inscrr. and Pap.); so τὰ αὐτά=ταὐτά, αἱ αὐταί= αὑταί: ἡ before εὐ gives ηὑ, as ηὑλάβεια: τῇ before ἡ gives θη, as θἠμέρᾳ: τὸ before ὑ gives θου, as θοὔδωρ for τὸ ὕδωρ.
См. также в других словарях:
PANDECTA — Graecum nomen, sic dictum quod omnia comprehendat; Graece Πανδέκτης: in numero plur. Pandectae, Πανδέκται quasi dicas, Omnium rerum receptacula, variorum olim librorum tituli fuêre. Et quidem Πανδέκτην, masculinô genere et numero singulari in… … Hofmann J. Lexicon universale
παροιμία — Απόφθεγμα σύντομο και συχνά πνευματώδες, με αρχαία παράδοση και μεγάλη διάδοση, το οποίο, με μορφή καμιά φορά μεταφορική, εκφράζει μια ηθική παραίνεση ή μια σκέψη ή έναν κανόνα, καταστάλαγμα όλα της πείρας. Η συντομία, η δηκτικότητα, ο… … Dictionary of Greek
Ινδία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ινδίας Έκταση: 3.287.590 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.029.991.145 (2001) Πρωτεύουσα: Νέο Δελχί (12.791.458 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ασίας. Συνορεύει Α με το Μπαγκλαντές και τη Μυανμάρ (Βιρμανία), Β με την Κίνα και… … Dictionary of Greek